Szabó Hajnalka

Ezer évig várok rád

Hogyha kell, én ezer évig várok rád,
Mig a réten harmat fénylik, várok rád,
Mig a fákon gyümölcs érik, várok rád,
Hisz a szerelem veled oly szép.

Megtalállak, drágám, hidd el, bárhol jársz,
Felkutatlak, igaz hittel, bárhol jársz,
Legszebb álmom , ó ne vidd el, bárhol jársz,
Hisz a szerelem veled oly szép.

Mint kósza szél a pillangót a kertekben,
Az órámon a mutatót ugy kergetem,
Mig vissza nem jössz, s nem hagysz el egy percre sem,
S átölelsz ugy, mint rég

Hogyha kell , én ezer évig várok rád,
Fel is szállok, fel az égig, várok rád,
Mig csak élek, véges végik várok rád,
Hisz a szerelem veled oly szép.

Pillantásod ragyogó fény
csillag tenger szíved mélyén
az egyik csillag én vagyok
mely legfényesebben ragyog.

Sziklák a boldogság peremén
de leromboljuk te+én
helyén virág szirmokat hagyunk
s elillan majd bánatunk.

Csak úgy szeress,csak úgy szeress ahogy a földön senki más nem tenné meg

Sírig tart ez a szerelem
örökké hálás vagyok neked
rám találtál s én reád
s így lett teljes a világ.

Eső koppan szívünk dobban
nézzük az eget titokban
az egyik csillag én vagyok
amelyik csak te rád ragyog.

Csak úgy szeress,csak úgy szeress ahogy a földön senki más nem tenné meg

Mikor elmentél, sebeket hagytál
Mikor itt hagytál, vérző szívet adtál
S már nem vagy itt velem
S már nem vagy itt nekem

Elválásunk napja óta csak Rád gondolok
Nem tudlak elfeledni Téged
Az a sok szép emlék melyet együtt éltünk át
Hiába van már

Emlékszem milyen csodás is volt
Mikor először megláttalak Téged
Szemeid ragyogása, arcod pillantása
Mint egy álom kelt volna életre

De már késő a bánat,
Szerelmem, elmentél
Ami volt, elmúlt
S vége szakadt örökre már

Ó, csodás szerelem, ne kínozz tovább!
Engedj el végre, kérlek, hadd legyek szabad!
Engedj el végre, kérlek, nem bírom tovább!
Ezt a kínt

Bárhogy is lesz vége,
Szeretném, ha tudnád:
Nagyon jó volt Veled
És sosem felejtelek el!

Egy vers van bennem, dallamokból
fonódott ezer szóvirág
de hangjait csak én hallhatom,
rajtam kívül senki más.

Egy vers, amit még nem írtam meg,
csak mondogatom szótlanul,
egy vers, amellyé lettél bennem
örökre - leírhatatlanul.

Csillagfényes éjszakán elkerül az álom.
Csillagfényes éjszakán csak te hozzád vágyom
Csillagfényes éjszakán elszabadulnak a vágyak
Csillagfényes éjszakán csak téged kívánlak
Senki mást csak téged mert tisza szívemből vágyok.

Hiányzol édes,mikor nem mellettem alszol el
Hiányzol édes,mikor nem hallhatom a handogat
Hiányzol édes ,minden percben és órában
Hiányzol édes,mert örökké Szeretlek!

Hiányzol édes,mikor nem ölelsz át
Hiányzol édes,mikor nem csókol a szád
Hiányzol édes,mikor nem nem símogat kezed
Hiányzol édes az életemből

Mióta távol vagy tőlem kedvesem
Azóta csak utánad vágyom
Mióta távol vagy tőlem drágám
Azóta egyre jobban ég szívemben a szerelem lángja
A szeretet amelyet te irántad érzek drága

Egy angyal éjszakában azt súgta:
"Te vagy a legaranyosabb a világon!"
De az angyal azt is súgta:
"Vigyázzak rád,mert te nagyon fontos vagy számomra!"
Tudom,én már nagyon jól,hogy fontos vagy.
Mert mikor távol vagy tőlem,nagyon hiányzol.
És én ezt az angyalt elküldtem tehozzád,hogy mondja meg te néked:MÉG ÉLEK ÖRÖKKÉ SZERETLEK TÉGED!

Nem tudom mi ez.
Talán újra szerelem?
Talán a régi tűz újra fellángol?
Nem tudom

De tudom,hogy valami jó.
És tudom,hogy újra boldogság vár ránk
És csak veled.

A múlt az múlt mivel én is változok.
Én is véltozok de most már csak neked.
Drága kedvesem adj még egy esélyt
Adj még egy esélyt mert SZERETLEK
És újra kezdhetünk egy új életet.

Nincs még egy olyan mint te
Nincs még egy olyan kedves ember mint te
Az eszem csak rád gondol szüntelen
Bárcsak mindent újra kezhetnénk.

Nincs még egy olyan mint te
Nincs még egy aranyos ember mint te
Minden pillanat nélküled örökkévalóság
Kérlek adjunk magunknak egy esélyt